Céklasavanyítás

A cékla egyike azoknak a növényeknek, melyeknek nem a termését, hanem valamelyik más részét használjuk táplálékként. Hasonlóan a répához, megvastagodott gyökerét fogyasztjuk. A rómaiak a céklát szicíliai répának nevezték, s kedvező élettani hatásaikról már tapasztalatokkal rendelkeztek. A mai kor embere is felfedezte ezt az egészséges, sokoldalú növényt, mely nyersen, sütve, főzve egyaránt fogyasztható. Ásványi anyagokat és nyomelemeket bőven tartalmaz, így pl. jelentős a magnézium, kálium és cink tartalma. A vitaminok terén a folsav, biotin és B1, B2 vitamin tartalma kiemelkedő. Fogyókúrázóknak kifejezetten előnyös alacsony energiatartalma miatt. Sokáig gyógynövényként volt ismert, majd a céklasalátás korszak következett. Napjainkban pedig, értékes, makro és mikroelemekben bővelkedő levét üdítőitalként is fogyasztjuk.

Előnyei: jó folsavforrás,gazdag káliumban,kevés C-vitamint is tartalmaz,föld feletti része bőségesen tartalmaz béta-karotint, kalciumot és vasat.

A céklát elsősorban téli gumós zöldségként tartjuk számon, talán fel sem tűnik, hogy ilyenkor nyáron megjelennek a piacon a zsenge, friss, nyári céklák. Ízük, állaguk ilyenkor sokkal frissebb, fiatalabb, arról nem is beszélve, hogy a levelüket is csodálatosan hasznosíthatjuk.

Elkészítése egyszerű, egészséges, színe gyönyörű, mély rózsaszín, és nagyon finom. Variálhatod egyszerű, fehér burgonyapürével - csodás tálalást készíthetsz vele. Kismama-koromban nagyon sokszor ettem így a krumplipürét - jót tesz a vérképzésnek, és a CH-diétába is jól beilleszthető. Nálunk a gyerekek kedvence.

Gyerekkorom óta nagy kedvencem a cékla. Mivel az utóbbi időben sorra rosszabbnál rosszabb bolti, piaci savanyított céklákba futottam bele, így elkértem anyától a családi receptúrát.